Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutya fertőző betegségei

2008.03.01

 

 

Kutyáink legfőbb betegségei

Parvovírus okozta bélgyulladás

A betegséget először 1980-ban állapították meg hazánkban. A kutyákban előforduló, többnyire súlyos (nagyon sokszor halálos) betegség az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb bélgyulladást előidéző ok. Köznapi szóhasználatban elterjedt a macskavész, illetve a parvó kifejezés is.

Előfordulhat minden fajtájú és korú kutyában, mégis leggyakrabban 8 hetes és 6 hónapos kor közötti egyedekben kerül megállapításra. A nagytestű, gyors fejlődésű fajtákban, elsősorban rottweilerekben (de gyakran német juhászkutyákban, kaukázusi juhászkutyákban és amerikai staffordshire terrierekben is) különösen súlyos lefolyású, gyakran halálos betegség.A betegséget kutya parvovírus okozza (CPV-2, canine parvo virus). A lefolyás lehet nagyon gyors, gyors és elhúzódó jellegű is.A fertőződést követő rövid, általában 2-4 napos lappangási idő után mutatkoznak a tünetek. A bevezető tünetek általánosak, például levertség és étvágytalanság, majd rövidesen erős hányás és hasmenés jelentkezik, a nagyon híg hasmenés többnyire véres (lásd 1. kép). A beteg kutyák legtöbbször lázasak, a kiszáradás tünetei mindig láthatóak. A nagyon gyors lefolyású esetekben súlyos fokú elesettség, szinte sokkos állapot (lásd 2. kép) figyelhető meg, a hasfal tapintáskor kifejezetten fájdalmas, feszes.Laboratóriumi vizsgálat alkalmával jellemző a leukopénia. Léteznek már specifikus próbák is a bélsárban lévő parvovírusok kimutatására.A jóval ritkább szívizomgyulladásos forma a 3-7 hetes kutyakölykökben szinte mindig elhulláshoz vezet, esetleg idült szívelégtelenség kifejlődését okozza idősebb korban.A betegség kezelésének egyik legfontosabb mozzanata az infúziózás (szinte kizárólag vénásan adott folyamatos cseppinfúzió), ami a kiszáradástól próbálja megvédeni az állatot (lásd 3. kép). A baktériumos szövődmények kialakulásának elkerülésére széles terápiás sávú antibiotikum injekciót szoktak kapni a kutyák. A sokkos betegek esetleg glükokortikoidot is kapnak. Ezeken kívül természetesen lényeges még a kiegészítő kezelés (hányáscsillapítók, bélnyálkahártya-bevonók, adsztringensek, fájdalomcsillapítók, stb.). A beteg kutyáknak folyamatosan meleg, nyugodt környezetben kell lenniük.

A legfontosabb megelőzési lehetőség a vakcinázás. Mivel a betegség nagyon fertőző (a vírust nagyszámban ürítik a betegek, ami nagyon ragályos és nagyfokú az ellenállóképessége), a még nem oltott kutyánkat óvjuk más kutyák társaságától, illetve ne vigyük fertőzés lehetőségének kitett területre.

Szopornyica

A kutyák szopornyicája fertôzô betegség, a köznapi nyelvben kanyarónak is nevezik. Szerencsére manapság már kevésbé fordul elô ez a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, néha idegrendszeri és bôrkiütéses tünetekben mutatkozó betegség, köszönhetôen a kiterjedt védôoltásoknak. A betegséget paramyxovírus okozza, amely szájon át vagy belégzéssel terjed a kutyákba. A lappangási idô 3–7 nap. Nagyon ritkán jelentkezik a betegség túl heveny alakban, amikor a lázas és levert kutyák 1–2 nap alatt elhullanak. Leggyakrabban a betegség heveny alakjával találkozhatunk. Ebben az esetben a lázas kutyák étvágytalanok, kedvetlenek, kialakul a felsô légutak hurutja és a kötôhártya-gyulladás. Az állatok orrnyílásából savós váladék ürül, szemükbôl is váladék szivárog (lásd 1. képen). A vemhes szukák elvetélhetnek. Ez a formája a betegségnek általában gyógyítható. A betegség súlyosabb kórképe alkalmával a mélyebb légutak, az emésztôrendszer, a bôr és az idegrendszer is megbetegszik. Az emésztôrendszer nyálkahártyájának a megbetegedését a hasmenés és hányás jelzi, kialakulhat torok- és mandulagyulladás is. Idült esetekben a talppárnák és az orrtükör bôrének hyperkeratosisa (hard pad disease) alakul ki (lásd a 2. és 3. képeken). A központi idegrendszer elváltozásaira jellemzô lehet az általános eltompultság, egyes izomcsoportok rángógörcse, mozgászavarok és bénulások. Az ilyen esetekbôl meggyógyult kutyák egy részén a szaglóképesség csökkenése, keresztgyengeség és egyéb mozgászavarok, stb. maradhatnak vissza. Az állatorvosok a tünetek, valamint az orrtükörrôl, kötôhártyáról vett mintákból történô víruskimutatás alapján diagnosztizálják a betegséget. A heveny kórforma gyógykezelésének lényege a lázcsillapítás, a keringés támogatása, görcsoldás, baktériumellenes terápia, esetleg hiperimmun savók adagolása, stb. Természetesen a megelôzésre kell hangsúlyt fektetni, a kutyák számára kifejlesztett kombinált védôoltások kölyökkori többszöri és felnôttkori évenkénti ismétlésével védettség alakítható ki.

Veszettség


A veszettségnek elsősorban közegészségügyi jelentősége van. A kórokozó rhabdovírus emberek halálos megbetegedését okozza, ezért állatoktól való fertőződésüket minden módon meg kell akadályozni. A fertőzés leggyakoribb forrása a veszett állat (pl. róka) harapása. A harapott sebből a nyállal odakerült vírus az idegpályák mentén, a gerincvelőn keresztül jut fel az agyvelőbe. Az agyvelőben főleg az Ammon-szarvak, a közép agy és a nyúltagy szürkeállományában okoz a ragályanyag gócos elváltozásokat. Pofán érő harapás esetén a vírus közvetlenül az agyi idegek mentén hatol az agyba. Az agyvelőben elszaporodott kórokozó aztán szétszóródik a szervezetben, eljut a nyálba, amely aztán a betegség továbbvitelében a legnagyobb szerepet játssza. A kutyák veszettségének a klinikuma igen változatos. A lappangási idő legtöbbször néhány hét, előfordul azonban, hogy csak néhány nap, másrészt nem kizárt több hónapos, több mint féléves inkubáció sem. Általában minél közelebb történt a marás az agyhoz, annál rövidebb a lappangás és megfordítva. A dühöngő veszettség a kutya viselkedésének a megváltozásával, ingerlékennyé, izgatottá válásával kezdődik. Az ugatás rekedtté válik, a kutya támadó magatartást vesz fel, kimerülésig igyekszik ketrecéből, láncaitól megszabadulni. Ha mozgása szabaddá válik, messze elkóborol és az útjába akadó embereket és állatokat megharaphatja. Ezzel egy időben vagy később bénulásos tünetek (pl. kancsalság, az állkapocslógás, a garatbénulás, stb.) válnak megfigyelhetővé. A kutyák ilyenkor képtelenek ételt, ivóvizet felvenni, szájszögletükből nyál csurog (víziszony). Megbénulnak a törzs- és a végtagizmok is és a beteg 2-4 nap alatt elpusztul. A csendes veszettségben elmarad az izgalmi stádium, a dühöngés. A nyugodtnak, tompultnak tűnő kutya azonban hirtelen megmarhatja a felé nyújtott kezet. Ilyen esetekben főleg a bénulásos jelenségek állnak előtérben, és pl. az étvágytalansággal panasszal állatorvoshoz kerülő kutya azért nem eszik, mert garatizom bénulása van. Előfordulnak a legkülönbözőbb átmenetek a két kórforma között. A veszettség változatos klinikai képe, valamint rendkívüli veszélyessége következtében megállapítása nagy óvatosságot igényel. Veszettségre minden esetben gondolni kell, ha a kutyán a viselkedés megváltozását vagy a központi idegrendszer megbetegedésére utaló bizonytalan tüneteket észlelünk, különösen azoknál a kutyáknál, amelyek veszett rókák vagy macskák harapásának ki lehettek téve, nincsenek beoltva vagy gazdájuk ezt nem tudja igazolni. Veszett, de még veszettségre gyanús kutyákat sem szabad gyógykezelni, hanem az érvényben lévő állategészségügyi rendszabályok szerint kell eljárni. A veszettség postmortem megállapítása az elhullott kutya agyvelejéből hatósági állategészségügyi intézetben, szövettani vizsgálattal, vírusantigén-kimutatással vagy kísérleti állatoltással történhet. A kutyák évenkénti kötelező veszettségoltása kötelező. A rendeletek szerint kötelező minden három hónapos kort elért ebet három és négy hónapos kora között, majd hat hónapon belül ismételten veszettség ellen beoltatni. Az egy évnél idősebb kutyákat pedig évenként kötelező veszettség ellen beoltatni (itt jegyezendő meg, hogy a ma használatos veszettség elleni oltóanyagok biztonságosak, így a kutyáknak akkor sem történne semmi bajuk, ha akár két hét múlva újraoltatnánk őket veszettség ellen! Tehát mindenképpen tanácsos nem napra pontosan kivárni az egy évet a kötelező veszettség elleni oltás tekintetében!). Itt jegyzem meg, hogy részben ezért is kell az oltási könyvre nagyon vigyázni.

LYME-KÓR

     Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztôje (de más kullancsfajok is szerepet játszanak kisebb mértékben a betegség terjesztésében) a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak, amely elsôsorban az ember kullancsok közvetítette fertôzô betegsége, de a kórokozó iránt a kutya és az összes melegvérû állat is fogékony. A kórokozó baktériumok populációjának fenntartói a vadon élô rágcsálók és az erdei nagyvadak. A kullancs a fertôzött állatból szív vért. A kullancsban a baktérium szaporodik és beépül a petékbe. A kullancs következô fertôzési alakja szúráskor már fertôzôképes. A fertôzött kullancs szúrását követôen a kutya bôrén a szúrást követô néhány nap elteltével kör alakú bôrpír képzôdik, amely napok múlva növekszik és a szúrási ponttól kezdôdôen a bôr visszanyeri eredeti színét (ezt a kokárdaszerû bôrelváltozást, bôrgyulladást krónikus vándorló bôrgyulladásnak nevezik). A szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. A kutya lázas, étvágytalan, bágyadt, de a tünetek nem jellemzôek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása és szôrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás jelentkezhet. A kutyák antibiotikumokkal (pl. klavulánsavval potencírozott amoxicillin hatóanyagú antibakteriális szerekkel) eredményesen gyógykezelhetôek. Megelôzésként 1 éves védettséget adó vakcinával oltassuk be kutyánkat. A kullancsok ellen védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés azaz spray, rácsöppentés vagyis spot-on, stb.). Megjegyzendô, hogy a kullancsok még számos más emberi és állati betegségeknek is terjesztôi. A kutyákra veszélyes betegségek Magyarországon: a vírus okozta kullancsencephalitis, a Francisella tularensis baktérium okozta tularaemia és a Babesia canis parazita okozta babesiosis

A kutyák bolhássága és kullancsossága

A kullancsok ellen is védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, stb.).

 

 

Kutyák féregtelenítéséről

A fonál- és galandférgek (a köznapi nyelvben csak giliszták, lásd 1. képen) a kutyák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok (pl. a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes kutyák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A szoptató szukák a kölykeik nyalogatása során is fertőzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülő kiskutyák azonnali lemosása a szülés után. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétől, stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a bélsárral is ürülnek (lásd 2. kép). Felnőtt állatokban a lenyelt peték (lásd 3. kép) a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány hetes kölyökkutyákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körtealakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertőzöttség a féregellenes kezelés hiányában a kölyökkutyák elpusztulását is okozhatja. Egyes férgek fejlődéséhez szükséges köztigazdák bolhák, így a bolhák elleni kezelés, illetve a rendszeres megelőzés fontos része a férgek elleni védekezésnek.A megelőzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés. Mindenképpen javasolható, hogy a felnőtt kutyákat negyedévenként, a tenyészállatokat a fedeztetés előtt, félidős vemhesen (kb. 3O nappal a várható ellés előtt) és a várható ellés előtt egy-két nappal, majd az anyaállatokat a szoptatás ideje alatt, a kutyakölyköket 2, 4, 6, 8 és 12 hetes korukban, majd 4, 5 és 6 hónapos korukban is féregtelenítsük. Meg kell előzni az újrafertőződést is, a fertőzött állatok bélsarát össze kell gyűjteni, el kell távolítani, különösen a féregtelenítés után kell erre nagy gondot fordítanunk, hiszen a peték a környezetben akár hónapokig is fertőzőképesek lehetnek. A bélsárürítés helyét alaposan mossuk fel és fertőtlenítsük. Ha a háztartásban több kutyája, esetleg macskája van, valamennyit egyszerre féregtelenítse. Fontos része a megelőzésnek, hogy nem szabad adni nyersen húst és belsőségeket, főleg sertésből, nyúlból, juhból és kecskéből származókat a kutyáknak és macskáknak. Egyes férgek emberi megbetegedéseket is okozhatnak (zoonózisok). Különösen nagy veszélynek vannak kitéve a gyerekek (lásd 4. kép), főleg azok, akik gyakran érintkeznek kutyával. Általában ők fertőződnek, miután állati bélsárral szennyezett kezükkel szájukba nyúlnak. Ennek megelőzése érdekében a gyermeke a kutyával való játék után mindig mosson kezet. Az utcán a kutyaürüléket össze kell takarítani és el kell távolítani. Lehetőleg a kutyákat tartsuk távol azoktól a játszóterektől, homokozóktól és parkoktól, ahol gyerekek játszanak. A féregtelenítés pedig mindig teljes spektrumú, állatgyógyászati szerekkel (tablettával vagy pasztával)  történjen, a testsúly szerinti adagolást pontosan tartsuk be. Itt kell megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a humán féregtelenítők, pl. a Vermox tabletta és a fokhagyma nem alkalmas kutyák féregtelenítésére. Megjegyzendő, hogy tanácsos lenne a félévenkénti bélsárvizsgálat elvégeztetése az állatorvosok által még azoknál a kutyáknál is, amelyek semmiféle rendellenességet nem mutatnak.

 

 Forrás:www.kutya.hu